Fogszabályozás gyermekkorban: minden szülő szeretné, ha gyermekének szép kis arcocskája, mosolya lenne. Ez a tejfogazati időszakban többnyire nem álom, a legtöbb ovisnak szabályos fogai vannak. A gondok sokszor a fogváltással kezdődnek…
Fogszabályozás gyermekkorban
A metszők váltását követően – vagy már közben – szokott feltűnni a szülőknek, hogy valami nincs teljesen rendben.
- nem esik ki időben
- nem akar az „új” fog kinőni
- nem a helyére bújik ki
- ferdén nő stb.
Ilyenkor egy figyelmes szülő jó, ha megmutatja gyermekét fogorvosának, vagy még jobb, ha egy fogszabályzó orvosnak. Ideális esetben a gyermekek fogváltása kontrolláltan kellene, hogy történjen, így lehetőség nyílna az egyes eltéréseknek nem csak a felismerésére, de esetleg amegelőzésére is!
A gyerekek nem egyenletesen növekednek, vannak a fejlődésben gyorsabb és lassabb fázisok. Van úgy, hogy az arc egyes részei nem harmónikusan fejlődnek. Ezek genetikailag meghatározott dolgok.
Sokan tudják, hogy vannak fogászati anomáliák, melyek halmozódhatnak a családban. Ilyen például a bulldogharapás (pl. az előkelő Habsburg családban), melyet már a tejfogazati időszakban is lehet kezelni.
Többnyire az érintett szülők tisztában is vannak ezzel és hamarabb hozzák gyermeküket kezelésre.
De nem fogható minden az öröklésre! Sok szülőtől halljuk, hogy ő is járt kezelésre, az unokatestvért is hordták már általános iskolás korában, mégis ki kellet húzni a fogát. Igen, lényeges a genetika, de nincs két egyforma eset! Azért, mert annak idején a szülőknél valamilyen éjszakai fogszabályzó nem oldotta meg a gondot, napjainkban már lehet megoldás! A régi iskolákkal szemben, ahol a fogakat vizsgálták egy-egy állcsontba ágyazva, ma már sokkal nagyobb hangsúlyt kapnak azok a lágyrészek, izmok és funkcióik, amik azt a két állcsontot körbeveszik.
Hiszen van egy ember a fogak körül! Ha ezt figyelembe véve, a megfelelő időpontban a legoptimálisabb készüléket választjuk, ma már lehet szép eredményt elérni. Hatással van az állcsontok, fogazat növekedésére, fejlődésére, a nyelvünk, a nyelésünk, a légzésünk, a rossz szokások, mint például az ujjszopás stb. Nagyon fontos továbbá, hogy a fogváltás mennyire folyhatott a maga természetes útján, zavartalanul. Történt-e például idő előtt fogeltávolítás, mennyire épek vagy destruáltak a tejfogak, tudják-e tartani a helyet váltótársaik számára.
[table id=4 /]